„Jó dolog ez a vadászat, csak kár, hogy ilyen korán kell kelni” – jegyzi meg Attila, miközben a hajnali szürkületben terepjárójával az Akasztó község melletti halastavak között autózunk bejáratott leshelye felé. Nem panaszként mondja, inkább csak puszta ténymegállapításként, ezzel is mintegy hangsúlyozva, hogy mennyire kedveli a nimródi hobbit: kész akár hat óra előtt is felkelni érte. Így is majdnem elkéstünk, fejünk felett már „húznak” a vadkacsák, a kollégák pedig bőszen durrogtatnak saját állásaikból.